L.A. online női magazin

A nekem való...

Vigyázz kivel randizol! :)

Életem legrosszabb randija egyöntetűen vezeti a versenyt, a balekok között. A történet persze a rózsaszín felhő nevezetű dologgal kezdődött, de költőien mondva: villámokkal cikázó fekete morajlással ment...

A történetben adott vagyok ugye én, meg egy férfi (igen vállalom, heteró vagyok)
Az egész, egy olyan téli napon történt, amikor már túl voltunk a szilveszter utáni józanodáson, a rossz méretű karácsonyi ruhák visszacserélésén, egyszóval unalmas január közepe volt.

Ha ekkor a szerelemre gondolunk, édesen pöfékelő fa házikóban, hófehér meleg dunna közt látjuk magunkat, mikor is a szerelmünk egy szál törölközőben -eltakarva az esti mulatságunk színterét- két bögre forró csokival jön be.

Az első gyanús jel az kellet volna hogy legyen, hogy a drága olyan szinten nem tudott főzni, hogy még a por forró csoki elkészítésére is a ,,túl nehéz" kategóriába ütközött.

Na, de mit nekem a jelek, kihívtam magam ellen a sorsot... már bánom...

Szóval szerelmem tárgyával egy iszonyú dögös szórakozóhelyen volt megbeszélve a randi. Műszempilla, fekete mini ruha, csillogó cipő, dögös laza fürtök. Nyeregben éreztem magam. Körülbelül húsz percig tartott ez az állapot, mikor is táncolni mentünk, ugyanis a tánc nála abból állt, hogy a hasát valamimhez hozzá dörzsöli ütemesen...

Először is: mikor lett hasa??? Én nem emlékeztem rá..
Aztán a következő r.köd oszlása akkor következett be, amikor vezettem befelé a városba, és a lehető legsexibb hangomon, mély pillantást véve rajta megkérdeztem, hogy ,, Hova szeretnél eljutni?"

Az én fejemben annyi huncut, perverz válasz lefutott, kíváncsi voltam, hogy melyiket fogja választani. De nem.. erre ő azt mondta: tudod apukám három éve halt meg, nincs kedved megnézni a sírját?

...
...

És akkor ott ahogy mentem a kis 50 km/órával kinéztem a kocsi ablakán abba a nyugodt, de végtelen sötétségbe amiben mentünk, és úgy éreztem, ilyen az ő feje is belül...Menthetetlenül sötét! :)

Menet közben, folyton ilyeneket mondott:
Vigyázz piros lesz a lámpa...
Hajjaj, túl gyors ez a tempó..
Itt lesz egy kereszteződés, remélem emlékszel a jobb kéz szabályra...

Majd pedig azt, hogy :ÁLLJ MEG!
Hát megálltam, mi mást tehettem volna... Tekintetemet az égre emeltem, hogy mi jöhet még, esetleg meg akarja nézni, hogy a kocsi abroncsai nem-e kopottak?
De nem ez történt, fogtak és egyszerűen hányt! Lehányta a kocsim oldalát kívülről és a saját cipőjét. Miközben ott próbált éledezni az utca szélén, nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek, majd végső elkeseredésemben, annyit mondtam a lehető legérzelemmentesebb hangon: tilosban állok.

Beszállt, és hányás szagú exhercegem hazafuvaroztam. Nem akartam mást, csak hogy minél hamarabb tűnjön el innen. Ehelyett ő elkezdte köszöngetni az estét, meg hogy milyen szép volt és egyéb közhelyek, majd valami HAMIS gondolat azt súgta neki, hogy akarjon megcsókolni...

Itt szakadt el a cérna...

Lányok vigyázattok a gyomorbeteg emberekkel! :)

Ella